Személyközi kommunikáció

Az ember képtelen nem kommunikálni. A kommunikáció szerves része mindennapi életünknek, eszköz, amellyel megszerezzük az életünkhöz szükséges információkat, de szórakozás, feloldódás, a társas kapcsolatok ápolásának módja is. Társas lények vagyunk olyan mértékig, hogy a többi emberrel való kapcsolat teljes megszakítása pszichés torzulásokat, leépülést okoz, sőt fizikai lényünk megbetegedéshez, elsorvadásához vezet. Bizonyítják ezt azok a tapasztalatok, amelyeket a politikai foglyok éltek meg a magánzárkákban, vagy az intézetben ingerszegény környezetben felnőtt emberek személyiségzavarai mutatnak. (hivatkozás) Ezért nem vagyunk képesek kikerülni, mellőzni ezt a területet.
Aki folyamatosan emberekkel dolgozik (márpedig a civil szervezetek az emberekért és az embereknek jönnek létre és működnek), ez a terület még nagyobb hangsúlyt kap.

Kommunikálnunk kell a szervezeten belül egymással, a támogatóinkkal, a célcsoportunkkal, a riválisokkal, hivatalos szervekkel, intézményekkel. Mégis sokszor gondot okoznak a félreértések, konfliktusok, amelyek visszavezethetők a hibás kommunikációra, a rosszkor, rosszul elhangzott közlésekre. Ennek legfőbb oka, hogy ösztönösen, illetve, tanult sémák
alapján kommunikálunk, nem pedig tudatosan. Eszközeinket, modorunkat nem a helyzetnek és másik félnek megfelelően választjuk meg, hanem az előző évek berögződött reflexei esetleg előítéletei alapján.
Hogy ezen változtathassunk, meg kell ismernünk a kommunikáció folyamatát, annak összetevőit, a kommunikációt segítő és gátló tényezőket, el kell sajátítanunk és gyakorolnunk kell a helyes magatartást a többiekkel szemben.

A kommunikációról szóló fejezetben abban próbálunk meg segíteni, hogy a mindennapi személyközi kommunikációban sikeresebbek és hatékonyabbak legyünk. Az intézmények közötti kommunikáció
a PR-ról szóló fejezetben található.